Cikk
olvasás: 5 perc
Adat-középkor: amikor villany már van, de az adatok még gyertyafényben pislákolnak
A magyar vállalatok egy része ma még az „adat-középkorban” él. Bár a digitalizáció szó ott szerepel az üzleti tervekben, az adatmenedzsment gyakorlata sokszor alig lépett túl a korai fázison.
Szemléletváltás nélkül nincs adat-alapú működés: tanulságok a frontvonalból
Miért? Mert az elmúlt évtizedekben egyszerű, gyors megoldásokra törekedett a menedzsment. Az adatok minőségére, strukturált gyűjtésére, vagy épp az adatvezérelt döntéshozatal alapjainak megteremtésére nem fordítottak kellő figyelmet és főleg nem költségkeretet. Ez az adat-technológiai és governance deficit most üt vissza.
Ma, amikor elvileg már készen állnánk nagyobb, stratégiai adatprojekteket megvalósítani, azzal szembesülünk: sok helyen még a megfelelő minőségi alapadat sincs meg, amire építhetnénk.
Alapok nélkül nincs érettség
A szakmai érettség szintjét gyakran az ismert nemzetközi modellek – például a Gartner – alapján mérjük. Tapasztalataink szerint a magyarországi vállalatok egy része még az 1-es vagy 2-es szinten mozog. Ez a fázis a próbálkozás, az esetleges sikerek, és a szervezetlen kezdeményezések szintje. A formális működésig, ahol már adatvezérelt folyamatokról, szerepkörökről, data governance-ről beszélhetünk – jellemzően 2-3 évnyi fejlődés szükséges.
A gond csak az, hogy nehezebb olyan projektekhez támogatást találni, amelyek nem termelnek azonnali profitot. Pedig az okosan felépített „foundational” adatprojektek, mint például az adatminőség-menedzsment, az érettség előfeltételei. Ezek nélkül a komplexebb analitikai és prediktív megoldások nem jöhetnek szóba.
A BI nem (csak) IT és nem is varázslat
Gyakori félreértés, hogy a Business Intelligence (BI) egy klasszikus informatikai szakterület – pedig még a neve is utal erre... Valójában a BI célja nem műszaki, hanem üzleti: betekintést, megértést, insightot adni. És ehhez nem elég a jó technológiai háttér, elsősorban üzleti gondolkodás is kell.
Ezért a gyakorlatban nem hatékony, ha a BI-os csapatokat az IT igazgatóság alá szervezzük. Ehelyett ott lenne a helyük az üzlet oldalán: a pénzügy, a kereskedelem, a marketing, vagy épp az ügyfélszolgálat alatt. Az adat ugyanis nem önmagáért létezik: az érték az információ, amire az üzletnek van szüksége.
Ezzel együtt természetesen a BI nem független az adat mérnöki feladatoktól, amikor 5 millió vagy akár 5 milliárd sort kell feldolgozni, akkor az alkalmazott technológia is kulcskérdéssé válik.
Ne építsünk katedrálist, ha egy kápolna is elég
Sok cégnél tapasztaljuk: túlméretezett, drága rendszereket építenek, mintsem kicsiben, agilis módon kezdenének adatprojektekbe. Holott sok esetben észszerű üzleti kockázatot vállalva is elegendő lenne egy jóval kisebb, rugalmasabb megoldás, amit később, az igények fényében tovább lehet fejleszteni.
Másik túlméretezési hiba a rendelkezésreállás tervezés:
„Ha egy évben egy napig nem működik a rendszer, attól még nem dől össze a világ. Legfeljebb az értékesítési dashboard nem frissül időben, késik egy menedzsment riport – de ettől még az alap üzleti működés nem áll meg.”
A digitalizáció elsősorban kulturális kérdés is, nem technológiai
A legnagyobb kihívás a technológiában, hanem a kultúrában van. Mert míg a fiatalabb generációk már adatismerettel érkeznek a munkahelyekre – és nem idegenkednek sem adatbázistól, sem konfigurációs fájloktól – a menedzsment szintjén sokszor még mindig erős az ellenállás. Jogos a félelem, mert a döntési felelősség végső soron a vezetőt terheli.
Sok vezető évtizedek óta sikerrel működtet vállalatokat, és nehezen fogadja el, hogy egy új működésmódhoz újfajta vezetési szemlélet is kell. Olyan, mint amikor először kapcsoljuk be az új autón a távolságkövető tempomatot (vagy autopilot funkciókat), idő kell míg megtanul bízni a vezető az automatikában.
Az adat-középkor után jöhet a reneszánsz
Az adatmenedzsment fejlődése szemléleti és szervezeti változást is követel. A kihívás nem az eszközök hiányában, hanem a megértésben, az elköteleződésben és a kulturális fejlődés képességében rejlik.
A reneszánsz, mint minden korszakváltás, akkor kezdődik, amikor már nem csak túlélni akarunk, hanem érteni is. Amikor az adat nem kockázat, hanem lehetőség. Nem teher, hanem erőforrás.
A kérdés csak az: kik lesznek azok nálunk, akik elsőként mernek másként gondolkodni? Mert a térkép már nem a régi és a világ is sokkal adatgazdagabb, mint valaha.
A szerzőről
Török Péter a Stratis társalapítója. Szakmai pályáját a Pannonnál kezdte, ahol rendszerfejlesztéssel és rendszerintegrációval foglalkozott. A Stratis tanácsadójaként a pénzügyi szolgáltatási és a távközlési szektorban több komplex, üzletileg kritikus projektet vezetett sikeresen, melyek eredménye a teljes nagyvállalati működésre jelentős hatással bírt. A távközlési és pénzintézeti területen számos számlázási, CRM és ügyfélélmény-menedzsment projektekben dolgozott. Kiemelt szakterülete az IT és Adatvagyon menedzsment stratégiakészítés, digitális transzformációs projektek előkészítése és indítása, rendszer és adat architektúra-tervezés, IT szervezet és folyamatok átalakítása, IT fejlesztési és üzemeltetési hatékonyságnövelés.
