Szükség van-e kórházi referencia architektúra tervre?

De mi is az a referencia architektúra terv és mire való?

Egyre nagyobb a társadalmi igény és az állami szándék az egészségügyi ellátások fejlesztésére. Folyamatos a változás (egészségügyi ellátórendszer megújítása, benne az alapellátást, a járóbeteg ellátást, a laborhálózatot érintő tervek stb.), aminek a hatásai szerteágazóak és a kórházakat különböző módon érintik. Ez többek között annak köszönhető, hogy nem egységes az intézmények működésszervezése és nem egységesek az azt támogató rendszerek sem, amelyekkel a jogszabályi követelményeknek megfelelnek.

A referencia architektúra egy olyan tervezési sablon vagy minta, amely leírja egy adott rendszer, alkalmazás vagy szolgáltatás ideális felépítését, tervezési elveit és ajánlott gyakorlatait. Egy ágazat vagy szektor-specifikus referencia architektúra vagy másnéven referencia modell útmutatóként, mintaként szolgál a szervezet „építészeinek”, akik azt a saját szervezetük jellegzetességei alapján testre tudják szabni.

A referencia architektúrák egyik nagy előnye, hogy újra felhasználható architektúra elemeket tartalmaznak, legyen az egy funkció (pl. ellátások dokumentálása, elektronikus lázlap, receptírás stb.) vagy folyamat (pl. betegirányítás, ápolás-gondozás, gyógyszerellátás). Ezeknek az építőelemeknek a jellegzetessége, hogy jól definiált határokkal és interfészekkel rendelkeznek, a közös tudás olyan részét alkotják, melyek újra és újra felhasználhatók.

Az egészségügyi ágazat jelentős változások előtt áll. Egy kórházi referencia architektúra minden ilyen esetben mintaként és alaptérképként szolgálhat az ágazatvezetésnek, a kórházaknak és a kórházaknak szolgáltató vállalkozásoknak is.

Hogyan? Ilyen eset lehet, amikor az ágazatvezetés eldönti, hogy az egészségügyi ellátás valamelyik elemén változtatna (pl. járóbeteg irányítás, távdiagnosztikai, vagy telemedicinális ellátások). Egy kórházi architektúra tervvel sokkal könnyebben lenne modellezhető a referencia architektúra alapján a tervezett változások hatása, és könnyen megállapítható lenne, hogy milyen másik építőelemet fog érinteni, hol és milyen módon érdemes ezeken változtatni.

Milyen a jelenlegi hazai helyzet?

A hazai kórházinformatikának is nagyon hasonló problémákkal kell megküzdenie, mint számos más európai országnak. Az egészséginformatikának, bármilyen szélesre is nyíltak a technológiai lehetőségek kapui, további fejlődési lépéseket kell megugrania és meg kell találni a kellően megbecsült helyét.

Heterogén környezet

A medikai rendszerek számossága és változatossága az eltelt évek alatt kinőtte magát. Ezt tovább fokozza, hogy az elkészült rendszerek nem közös adatmodell alapján készültek, ami előre jelzi az átjárhatóság vagy inkább átjárhatatlanság problémáját. Ezek a rendszerek sok-sok mérnöki és fejlesztői munkaórával hol jobban, hol rosszabbul, hol egészen kiváló módon kialakított megoldásokat nyújtottak/nyújtanak az egészségügy különböző területei számára. Mindenkinek ki kellett találni közel ugyanazt, de a válaszok és megoldások óhatatlanul is különbözőek lettek.

Alacsony IT érettség

Az IT fontosságának megítélése az utóbbi években megindult javuló tendencia ellenére még mindig alacsonynak mondható. Az ágazatnak számos kihívással kell szembenéznie a mindennapokban, és az ellátás napi szintű biztosítása sokkal inkább fájó pont az intézmények életében, mint az IT adta lehetőségek kiaknázásának csúszása.

Az intézmények szervezetében megjelentek az informatikai feladatokkal foglalkozó szervezeti egységek, azonban ezek működése, alkalmazott folyamatai számos esetben esetlegesek. Jobban támaszkodnak vagy szorulnak rá a személyes szakértelemre és tudásra, mint a dokumentáltságra és szabályozott működésre.

Az egészségügyi dolgozók széles körének sajnos alacsony mértékű a digitális írástudása. Ezáltal az informatika, az informatikai megoldások és eszközrendszerek megértése és használata is komoly nehézségekbe ütközik időnként.

Interoperabilitás

Az egészségügyi ágazatban számos adatkapcsolat került kialakításra az elmúlt években. A kapcsolatok egy része központilag előírt, szabályozott módon került kialakításra, más részük valamilyen közösen megegyezett, szabványos kommunikációs protokollon zajlik (pl. két intézmény között HL7 alapokon), esetleg a gyártó által forgalmazott rendszer (pl. PACS rendszer), jellemzően szabványos interfészein. Bár ezek a kapcsolatok szabványos vagy nemzetközileg elfogadott ajánlásokon alapulnak, mégsem egységesek. Egy-egy új kapcsolat implementációja esetén komoly illesztési feladatok jelennek meg, ráadásul a kapcsolatokon átadott adatkörök és formátumok sem mindig egységesek.

Tehát az egységesen meghatározott adatok fontosak, hiszen ezáltal mind az elsődleges, mind a másodlagos adatfelhasználás során értelmezhetők és összehasonlíthatók az információk. Ilyen eset például, amikor az orvos összeveti a páciens labor eredményeit (elsődleges), vagy egy kutató számos páciens leleteit (másodlagos), amiből következtetéseket von le. A közös nyelv megtalálása és alkalmazása az adatok értelmezése szempontjából elengedhetetlen.

Az egészségügyi és orvosi adatok összetettek, feldolgozásuk nehéz

Minden szakterület, így az egészségügy is meg van győződve arról, hogy a saját feladata és tevékenysége a legösszetetteb és legbonyolultabb dolog a világon, így leírni, szabványosítani és, keretek közé szorítani szinte lehetetlen. Az egészségügy sincs ezzel másként. Számos jogszabály, szabályzat, ajánlás, nemzetközi és hazai standardok rögzítik, hogy hogyan és miként végezzék feladataikat az ellátásban dolgozók és milyen adatokat, információkat rögzítsenek, használjanak.

Az ágazatban az évek, évtizedek alatt jelentős tudás, tartalom és technikai megoldás épült ki az egyes háttérintézményeknél (NEAK, NNK, OGYÉI, OKFŐ) és az ágazat számtalan szereplőjénél. Ezek az adatok, az adatok struktúrája, szemantikája az érintett területek legjobb tudása alapján kerültek kialakításra és implementálásra a különböző ágazati rendszerekben. Számos központi törzs és nyilvántartás került bevezetésre, melyet az ágazat szereplői (a jogszabályi előírásoknak is köszönhetően) átvettek. Mindezek ellenére szükség van az adatok, adatelemek pontos definiálására és olyan központi kódkészletek és törzsek bevezetésére, melyek egységessé teszik az egészségügyi ellátások és egyén ágazati adatok használatát.

Az egységes adatrögzítés azonban csak akkor fog valamit érni, ha az adattovábbítások is széles körben szabályozottak és strukturáltak lesznek.

IT fejlesztések összehangolásának hiánya

A fejlesztések alapvetően két malomban őrlődnek. Az egyikben az intézményi fejlesztések kerülnek meghatározásra és forrás esetén megvalósításra, míg a másikban az olyan központi rendszerek fejlesztése történik, amelyek így vagy úgy, de az ágazat számos más intézményére kerül kiterjesztésre. Ezzel önmagában nem is lenne baj, azonban számos esetben a lokális és a központi célok megoldásai nem feltétlenül harmonizálnak, illetve harmonizáltak egymással vagy éppen nem vették figyelembe a másik terület fejlesztési igényeit, terveit vagy éppen adottságait.

Nem lehet és nem is szabad minden fejlesztést központilag irányítani, de szükség van a stratégiai elvek és irányok megfogalmazása mellett azok betartatására is.

Adat és információéhség

Az ellátásokhoz kapcsolódóan egyre nagyobb az adatigény mind közvetlenül az egészségügyi folyamatok, ellátási tevékenységek során, mind az azt támogató gazdasági, logisztikai és egyéb háttér folyamatokban, a lokális és ágazati irányítási feladatokban, valamint tudományos, kutatói, vagy oktatói tevékenységekben. Az adatvezérelt döntés igénye egyre erősebb és egyre jobban kopogtatnak az adatokon alapuló olyan technológiák, melyek automatizmusokat vagy éppen mesterséges intelligencia által támogatott döntéseket tesznek lehetővé.

Az egészségügyi ágazat olyan hatalmas és értékes adatvagyonon csücsül, amelynek elemeiről nincs sem átfogó, sem pedig részletes képe. Nincs egységes központi nyilvántartás az ágazati adatvagyonról és annak elemeiről. A különböző rendszerekben tárolt adatok és azok adattartalma elosztott tudásrendszerek részeként léteznek.

Szükség van egy olyan egységes ágazati működési modellre és szabályrendszerre, mely magába foglalja mind a meglévő, mind a kialakítandó IT rendszerekhez kapcsolódó szabályok és ajánlások meghatározását. Szükség van olyan szervre, szervezetre, mely az ágazatban található adatok menedzsmentjével foglalkozik.